A tyúk takarmányozó vonal szerepe a takarmányveszteség csökkentésében

A takarmányveszteség megértése és a tyúktakarmányozó vonalak szerepe

A takarmányveszteség meghatározása és hatása a baromfiüzemekre

Amikor az etetési hulladékról beszélünk, tulajdonképpen azt vizsgáljuk, mi történik akkor, ha a baromfi takarmánya használaton kívül marad, mert kiborul, megromlik, vagy egyszerűen nem fogy el rendesen. A termelők évente körülbelül 740 000 dollárt veszítenek ennek következtében, amit a Poultry Efficiency Report (Baromfi Hatékonysági Jelentés) legutóbbi adatai is megerősítenek. A probléma jelentősen érinti a költségvetést, hiszen a takarmány az üzemeltetési költségek körülbelül 60-70 százalékát teszi ki. Még rosszabb, hogy amikor a madarak nem jutnak hozzá elegendő tápanyaghoz, ez az egész állományra kihat, és táplálkozási egyensúlyhiányt okoz. A megmaradt takarmány pedig igazi gondot is jelent. Ez csalogatja a rovarokat és rágcsálókat, amelyek betegségeket terjeszthetnek az istállókban, és nehezítik a gazdák dolgát, akik igyekeznek egészséges és termelékony állatállományt fenntartani.

A takarmányszórás fő okai a hagyományos etetőrendszerekben

A régi, kézi takarmányozási módszerek és a nyitott etetőcsatornák továbbra is jelentős takarmányveszteség forrásai a baromfiüzemekben. A problémák valójában mélyebben gyökereznek. A takarmányt egyenetlenül szórják, így egyes területek túltelítődnek, míg mások üresen maradnak. Az eső és a napozás tönkreteheti a nem megfelelően védett takarmányt. A csirkék természetüknél fogva kapirgálják a talajt étel után kutatva, szétszórva a megmaradt takarmányt. Amikor pedig az etetőedények nem vízszintesek az istállóban, a madarak evés közben kiborítják a tartalmukat. Mindezen hiányosságok következtében az ipari adatok szerint a takarmány körülbelül 12-15 százaléka veszik el szokványos brojlerházakban. Ez a veszteség gyorsan összeadódik, világossá téve, miért van szükség napjainkban a jobban kontrollálható takarmányozási rendszerekre.

Hogyan küszöböli ki a csirkehús termelési vonal gyakori hatékonysági hiányosságokat

A legújabb csirketáprendszer gyakorlatilag megoldotta a takarmányszórás problémáját az automatizált zárt hurkos kialakításuknak köszönhetően. Ezekhez a rendszerekhez számos okos funkció tartozik, például programozható adagolók, a takarmányozó területeket körülvevő emelt korlátok, valamint különleges tálcák, amelyek elkapják a feleslegessé vált gabonát, mielőtt az a földre esne. A tavaly közz tett kutatások szerint azokon a tyúkfarmokon, ahol áttértek ezekre a modern rendszerekre, körülbelül 18 százalékos javulást értek el a takarmánykihasználásban, összehasonlítva a hagyományos kézi takarmányozással. Ez a javulás elsősorban a csűrökben keringő porrészecskék csökkentésének köszönhető, valamint annak csökkentésének, hogy a madarak evés után összetört takarmány peletteket hagynak maguk után. A legtöbb modell esetében a takarmányozók magassága is állítható, így különböző méretű csirkék is könnyebben elérhetik az ételt anélkül, hogy mindent levernének vagy felesleges koszt okoznának.

A takarmányhatékonyság javítása és az üzemeltetési költségek csökkentése

A takarmányozási hatékonyság és a költségcsökkentés összekapcsolása automata csirketáp-vonalakkal

A legújabb csirketáp-rendszerek megváltoztatják, ahogyan a gazdák kezelik a takarmánykészletüket, az adagolást pontosan a csapat napi takarmányfogyasztásához igazítják. A AgTech Poultry 2023-as jelentésében közölt legfrissebb ipari kutatási eredmények szerint ezek az automatizált rendszerek akár 18 és 22 százalékkal csökkentik a takarmányveszteséget a hagyományos kézi etetési módszerekhez képest. Ez jelentős megtakarítást jelent, tekintve, hogy a takarmány általában a termelési költségek két harmadát teszi ki. Nemcsak a takarmányköltségek csökkentésében segítenek ezek a modern rendszerek, hanem a kézi üzemeltetésből fakadó adagolási hibákat is kiküszöbölik. Emellett időt is takarítanak meg, hiszen a kézi munkaigényt körülbelül 30 és 45 órával csökkentik havonta minden 10 ezer csirkére vetítve.

Adatvezérelt fejlesztések: FCR javulás az optimalizált takarmánykiszállítással

A legújabb csirketáprendszerrel a takarmánykihasználási arány körülbelül 4-7 százalékkal javítható, mivel például a takarmányadagokat valós időben állítják az állatok tényleges korához és súlyához. Ezek az avanzsált vonalak körülbelül 98 százalékos pontossággal juttatják el a takarmányt, mivel terhelésmérő elemeket használnak a felügyelethez, és csak akkor adagolják a takarmányt, amikor szükség van rá, így semmi sem romlik meg vagy megy kárba. A tavalyi kutatások szintén felmutattak egy érdekes eredményt. Azokon a farmokon, ahol ezeket a szenzorral felszerelt etetőrendszereket használták, a takarmánykihasználási arány körülbelül 1,45 és 1,55 között mozgott, míg a hagyományos rendszerekkel felszerelt gazdaságoknál ez az arány 1,62 és 1,75 volt. Ez elsőre nem tűnik soknak, de a pénzügyi következményeket megnézve már jelentős különbséget jelent. Egy csirkére vetítve 18 és 25 cent közötti költségmegtakarítás érhető el a piaci súly eléréséig, ami egy teljes állomány esetén gyorsan összeadódik.

Esettanulmány: 18%-os csökkenés a takarmányköltségekben egy kereskedelmi broilerfarmon

Egy közép-nyugati tyúktenyésztő farm, amely 120 000 darab tyúkot tart, 18%-os éves takarmányköltség-csökkenést dokumentált egy automatizált tyúktakarmányozó rendszer bevezetése után. Főbb eredmények:

A metrikus	Megvalósítás előtt	Megvalósítás után
Havi takarmányfelhasználás	382 tonna	313 tonna
Takarmányköltség kg-onként	0,41 USD	$0.38
Halálozási ráta	4,1%	3.2%

A 142 000 USD értékű beruházás 14 hónap alatt megtérült a takarmánymegtakarítás és a csökkent munkaerőköltségek összegzésével.

Haladó csirkehízéktakarmány-sorrendi rendszerek hosszú távú megtérülése

Az automatizált csirkehízéktakarmány-szalagok kezdetben körülbelül 2,3-szor drágábbak a hagyományos rendszereknél, viszont körülbelül 8 és 12 évig tartanak, ami hosszú távon pénzmegtakarítást eredményez. Ez körülbelül 9 és 15 dollár megtakarítást jelent madártérenként idővel. A valós eredményeket figyelembe véve, amelyeket vezető farmok gyűjtöttek öt év alatt, érdekes folyamat figyelhető meg. A teljes költség körülbelül 37%-kal csökken összességében, ha figyelembe vesszük például azt, hogy 19%-kal kevesebb antibiotikumot használnak, mivel a madarakat folyamatosan etetik, a felszerelések 31%-kal tovább tartanak, mivel csökkent a nedvesség okozta károsodás, és a csordák 24%-kal gyorsabban váltódnak fel a súlyuk egyenletesebb eloszlásának köszönhetően. A legmodernebb rendszerek rozsdamentes acél alkatrészekből állnak, amelyek ellenállók, valamint okos érzékelőkkel rendelkeznek, amelyek előrejelzik a karbantartás szükségességét meghibásodások előtt. Mindezek következtében sok üzem esetében a befektetés teljes megtérülése a telepítés utáni 27 és 34 hónap között következik be.

A modern csirkehízlaló sorok kulcsfontosságú technológiai jellemzői

Automatizálás a tyúktáprendszerekben és a munkaerő-hatékonyság

A mai csirketáprendszerek programozható időzítőkre és motoros szalagokra támaszkodnak, hogy éppen a megfelelő mennyiségű takarmány kerüljön kiosztásra, amikor szükség van rá. A PoultryTech tavalyi adatai szerint ezek az automatizált rendszerek körülbelül 20%-kal csökkentik a kézi etetéshez képest szükséges manuális munkát. Emellett biztosítják az étel folyamatos elérhetőségét az istállókban. Amikor a gazdák már nem aggódnak az adagok téves kezelése miatt, a takarmányelhullás a járófelületeken és etetőároksorokban akár 12-15 százalékkal is csökkenhet. Néhány üzem azt is tapasztalta, hogy a tisztítóbrigádoknak jóval kevesebb időt kell eltölteniük a padlókról a maradék takarmány eltakarításával, mióta áttértek erre a technológiára.

Intelligens szenzorok és a takarmányáramlás szabályozása csirkehízlaló sorokban

Súlyérzékelőkkel és nedvességérzékelőkkel felszerelve az előrehaladott etetővonalak automatikusan szabályozzák az adagolási sebességet a valós idejű madárfogynak megfelelően. A rendszerek, amelyek észlelik a csipegetési aktivitás csökkenését egy adott zónában, ideiglenesen leállíthatják az etetést a megromlás megelőzésére. Kísérletek azt mutatják, hogy ez a mikro-szabályozási képesség csökkenti a szezonális etetés túlfogyasztását 9%-kal (Poultry Engineering Journal, 2023).

Gazdálkodási szoftverekkel való integráció valós idejű felügyelethez

A mai modern baromfiüzemek takarmányozó rendszereiket összekapcsolják a nyájkezelő szoftverekkel, hogy nyomon követhessék, mennyit esznek a csirkék súlygyarapodásuk és egészségi állapotukhoz képest. A tavaly közz tett kutatások szerint azokon a farmokon, ahol integrálták ezeket a technológiákat, körülbelül 7%-os javulás volt tapasztalható a takarmány hús termelésének hatékonyságában, mivel a takarmánykiszállítások időzítését a madarak napi természetes energiaszükségletéhez igazították. Ha valami probléma adódik, a farmkezelők azonnali értesítést kapnak telefonjukon, ha például eldugulás van a rendszer valamely pontján, vagy ha a madarak hirtelen rendkívül sokat kezdenek enni, így a problémákat időben el lehet hárítani, mielőtt komolyabb problémává válnának. Ami itt valójában megfigyelhető, az három különböző technológiai fejlesztés zökkenőmentes együttműködése: az automatizált berendezések elvégzik a monoton feladatokat, az intelligens érzékelők az erőforrásokat takarítják meg csupán annyit adva, amennyi szükséges, míg a specializált programok elemzik az így gyűjtött adatokat, hogy valós tanácsokkal szolgáljanak a csirketakarmány tárolásától fogyasztásig tartó folyamat hatékonyságának javításához.

A takarmánykártyák és hulladékok megelőzésére szolgáló tervezési újdonságok

Ergonomikus és csirkékre jellemző etetési megoldások a kiszóródás megelőzésére

A mai csirketáp-vonalak a takarmányveszteségek problémájára olyan tervezéssel reagálnak, amely a csirkék, nem pedig csak az emberek számára működik valóban. Az új szögelt etetőnyílások kis behúzódó csatornákkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik a madarak számára, hogy csőrükkel behajtsanak, de megakadályozzák, hogy túl sokat kapirgáljanak. Ez sokkal hatékonyabb a régi típusú vályúknál, ahol a tavalyi Poultry Science Insights szerint a takarmány 14 és 18 százaléka egyszerűen eltűnik. Ezek felett a takarmánytálak fölött speciális peremek helyezkednek el. Ezek akadályt jelentenek a kiszóródással szemben, ugyanakkor lehetővé teszik a csirkék számára, hogy normál csipkedő viselkedésüket fenntartsák. A legtöbb szennyeződés azonban onnan származik, hogy a csirkék ösztönösen a természetben megszokott módon keresik az ételt, ami a gazdaságokban tapasztalt összes kiszórt takarmány körülbelül 62 százalékáért felelős.

Állítható tálmagasságok és takarmányvédelmi mechanizmusok

Ezek a rendszerek teleszkópos állványokat használnak, amelyek az optimális etetőmagasságot tartják fenn a madarak növekedése során – ez kritikus, mivel a helytelen magasságbeállítás 23% megelőzhető takarmányveszteséghez vezet. A forgó etetővédők másodlagos tartályként szolgálnak, csökkentve a szétszórt takarmány mennyiségét agresszív csoporthoz viselkedés során 31% a statikus kialakításokhoz képest.

Az állatok által nem rongálható tartós anyagok

A nagy sűrűségű polietilén (HDPE) és UV-álló polimerek ellenállnak az állandó csipogóerőnek, amely meghaladja a 9,8 N/cm²-t – háromszorosa annak a terhelésnek, amit a régebbi ABS műanyag etetők elviselnek. A felületek megnehezítik, hogy a madarak megkapaszkodjanak és felborítsák az etetőket, ezzel csökkentve az anyagcseréket 87% öt éves időszak alatt.

Az etetőtervezésben az elérhetőség és a hulladékcsökkentés egyensúlya

A hatékony csirkenevelő vonalak eléréséhez ≤2% maradék takarmányt a sekély szögű tartályokon keresztül (≤30°) juttatják be, amelyek teljes takarmányhozzáférést biztosítanak, miközben megakadályozzák a felhalmozódást. Az integrált áramlásszabályzók csak akkor engedik ki a takarmányt, ha a szenzorok csőrrel való érintkezést észlelnek – egy kettős mechanizmus, amely csökkentette a romlást 41% a legutóbbi terepi próbák során.

K fenntarthatósági előnyök: A szénlábatnyom csökkentése hatékony takarmányvonalakkal

Hogyan csökkenti a takarmányveszteség a szárnyasok tenyésztésének szénlábatnyomát

A baromfiipar meglehetősen nagy mennyiségű üvegházhatású gázt termel, főként az állatoknak szánt takarmány előállítása miatt. A takarmány tulajdonképpen a teljes környezeti lábnyom körülbelül 60-70 százalékát teszi ki ezeknél a műveleteknél. Amikor a gazdák csupán egy tonna takarmányt pazarolnak el, az körülbelül 4,2 tonna CO2-egyenértéknek felel meg a mezőgazdaság, a feldolgozóüzemek és a szállítási hálózatok teljes körében. Szerencsére ezen a téren is javulás érhető el újabb etetőrendszerekkel. A legtöbb modern rendszer jelenleg körülbelül 92-97 százalékos pontossággal képes takarmányt juttatni, jelentősen csökkentve a felesleges hozzáadásokat. Egyes farmok ezreket spórolnak évente pusztán azzal, hogy finomhangolják az állatoknak adott takarmány mennyiségét, és kerülik a szükségtelen túletetést.

Életciklus elemzés: Kevesebb elpazarolt takarmány egyenlő alacsonyabb kibocsátással

A teljes kép vizsgálata azt mutatja, hogy az automatizált csirketáp-rendszerek valójában csökkentik az üzemanyag-kibocsátást a termelés több szakaszában is. Amikor a gazdaságok pontos adagolást alkalmaznak, körülbelül 15%-kal kevesebb szójabab és kukoricát termelnek, mivel kevesebb a hulladék. Emellett, amikor kevesebb takarmány szóródik szét a baromfiudvarokban, ez azt jelenti, hogy lényegesen kevesebb metán keletkezik a rothadó gabona és az ágyneműanyag keverékéből. A tavaly közzétett kutatások szerint azokon a baromfitelepeken, ahol áttértek az automatikus takarmányozásra, a szén-dioxid-lábnyom körülbelül 30%-kal csökkent minden egyes kilogramm megtermelt csirke esetében, összehasonlítva azzal a régi módszerrel, amikor még kézzel etetnek. Számos termelő számára, akik az üzemanyagköltségek és a klímaváltozás kihatásai miatt is aggódnak, ez a fajta hatékonyság jelenti az egész különbséget.

A csirketáp-vonalak bevezetésének összehangolása az ESG és fenntarthatósági célokkal

A fejlődő baromfi termelők automatizált takarmányozási rendszerekre támaszkodnak a három kritikus ESG cél eléréséhez: a takarmányellátási láncból származó 3. kibocsátási kategória csökkentése, az erőforrás-hatékonysági mutató javítása és a szénsemlegességi célok eléréséhez vezető konkrét előrelépés demonstrálása. Ez a technológia a globális élelmiszer-kereskedők által egyre inkább előírt, tanúsítvánnyal ellátott fenntartható baromfitartási programok alapját képezi.

Gyakran feltett kérdések (FAQ)

Mi a takarmányveszteség a baromfitartásban?

A takarmányveszteség azon kihasználatlan takarmányra utal, amely szétesik, megromlik vagy ehetetlenül marad a baromfiüzemekben, ami növekedett költségekhez és elpazarolt erőforrásokhoz vezet.

Hogyan járulnak a hagyományos takarmányozási rendszerek a takarmányszóródáshoz?

A kézi takarmányozási technikák és a nyílt járatozók gyakran túltöltődnek vagy üres területeket hagynak, miközben a csirkék kapirgálása és az egyenetlen beállítások jelentősen hozzájárulnak a takarmányveszteséghez.

Milyen előnyöket kínálnak az automatizált csirketakarmányozó rendszerek?

Az automata csirketáp vonalak csökkentik a takarmányszórást, javítják a takarmányadagolás pontosságát, csökkentik az üzemeltetési költségeket, valamint lehetővé teszik a valós idejű beállításokat az hatékonyság növelése és a költségek csökkentése érdekében.

Hogyan hatnak a csirketáp vonalak a fenntarthatósági célokra?

A takarmányveszteség minimalizálásával az automatizált rendszerek csökkentik a környezeti lábnyomot a takarmány előállításával, szállításával és romlásával járó kibocsátások csökkentésével, így összehangolva a gazdaságokat az ESG célokkal.